ÉVÁS ÖTLETEK A KONYHÁBAN: FŰSZERES, LAPOS, ROPOGÓS KÖLESFASÍRT

Nagy gondban vagyok. Nem tudok olyan nevet találni ennek a finomságnak, amelynek hallatán az ember el tudja képzelni maga előtt. Az alapanyag nagy mértékben köles, de van benne zöldség is, ezért korábban kölesfasírtnak neveztem. Formájában azonban nem is hasonlít a fasírtra: egy viszonylag lapos, ropogós ételt nem hívhatok fasírtnak. Felmerült még a pogácsa megnevezés, de az sem fedi a valóságot, csupán annyi köze van a pogácsához, hogy kerek a formája. A lepény is eszembe jutott, de hát a lepény is teljesen mást jelent. Így visszakanyarodtam a fasírt megnevezéshez, és fűszeres, lapos, ropogós kölesfasírtnak kereszteltem. Nem vagyok elégedett ezzel a névvel már csak azért sem, mert nem derül ki belőle, hogy ez az étel mennyire finom tud lenni. Bár a megnevezése hosszúra sikeredett, az elkészítésére ugyanez szerencsére nem mondható.

A köles a magyarság egyik legrégebbi, feledésbe merült, majd ismét felfedezett gluténmentes gabonája. A köleskása a középkorban a szegény emberek egyik fő tápláléka volt. Bár napjainkban valóban többet lehet hallani róla, de azt, hogy mit is kezdhetünk vele, nem tudjuk igazán. Jó pár évvel ezelőtt én is csupán érdekességből vásároltam kölest, és nagyon tanácstalan voltam, ami az elkészítését illeti. Kis kutatómunka után lett belőle zöldséges köret, később tettem raguba is, és örömmel mondhatom, hogy minden eddig belőle elkészített étel finom volt, de a fűszeres, lapos, ropogós kölesfasírt lett a nagy kedvenc. Könnyű, nyári ebédnek jól bevált nálunk, a gyermekek is nagyon szeretik.

Hozzávalók:

– 200 g köles

– 1 kisebb cukkini

– 1 közepes méretű sárgarépa

– fél fej hagyma

– zsemlemorzsa/liszt/kukoricakeményítő, amennyit felvesz a massza

– 1 tojás

– fél kk őrölt édeskömény (ha nincs kéznél, elhagyható, e nélkül is finom lesz)

– fél kk kurkuma

– ujjbegynyi gyömbér lereszelve (1/4 kk gyömbérporral helyettesíthető)

– 3-4 ek szójaszósz

– pár csepp szezámmagolaj

– csipetnyi cukor

– 2-3 kk citromlé

– 2 ek napraforgóolaj

– só, ízlés szerint

Elkészítés: A kölest átmosom és kétszer annyi vízben, egy kevés sóval odateszem főni. Ennél a receptnél nem kell különösebben vigyázni arra, hogy főzés után a szemek egyben maradjanak. Ha szétfőnek sem baj, mivel egy masszaszerű alapot kell kapnunk, amelyből lapos fasírtokat formázunk. A zöldségeket robotgépben ledarálom, de apró lyukú reszelőn kézzel is le lehet reszelni. Nagyobb tálba téve, enyhén megsózóm, jól összekeverem, picit állni hagyom, hogy a cukkini és a sárgarépa kiengedje magából a vizet. Leszűröm, és a nedvességet jól kinyomkodom belőlük. A megfőtt kölest is leszűröm, ha van mit leszűrni róla. Éppen úgy jártam, hogy nem figyeltem oda, ezért a köles az összes vizet magába szívva, teljesen szétfőtt. Szerencsére, ez esetben nem jelentett gondot. Alaposan megdorgáltam volna magam, ha ez olyankor történik meg, amikor zöldséges köretnek főzöm a kölest. Most az egyszer szerencsém volt.

A kinyomkodott zöldségeket tehát összekeverem a szinte péppé főzött kölessel, hozzáadom a tojást, a szójaszószt, a szezámmagolajat, a fűszereket, a cukrot, a citromlevet és a napraforgóolajat. Egy folyós alap lesz a végeredmény, amelyhez annyi zsemlemorzsát teszek, hogy formázható masszát kapjak. Zsemlemorzsa helyett kötőanyagként lehet lisztet vagy akár kukoricakeményítőt is használni, ez utóbbit akkor, ha ezt a finomságot gluténérzékenyeknek készítjük. A lényeg, hogy egy viszonylag lágy, de kanállal formázható masszát nyerjek. Nyelvem hegyével meg szoktam kóstolni, és ha nem elég sós, akkor pótlom ezt a hiányosságot.

A tepsi aljára sütőpapírt teszek, amelyet kevés napraforgóolajjal megkenek. Evőkanálnyi adagokat szedek a tepsire, és szétnyomkodom őket. Mindenikre teszek 2-3 csepp olajat, és a 160 fokra előmelegített sütőbe tolom. Húsz percig sütöm, majd megforgatom, s a másik oldalát is tíz percig pirulni hagyom. Szép aranybarna színük van, amikor megsülnek.

Nagyon ízletes, ropogós finomság, friss, nyári paradicsommal ellenállhatatlan! Kínálhatjuk baráti beszélgetéseket kísérő ropogtanivalóként, de könnyű nyári ebédnek is jól beválik. Amikor a kilenc éves lányomnak győzködve mondtam, hogy friss paradicsommal bizony nagyon finom, a válasza az volt: „Tudom, kérek még!”.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s