LACKÓ VASS RÓBERT ZÚZALEVESE VAJAS GALUSKÁVAL

Robi szerint a jó konyha titka a kóstolgatás

Hozzávalók:

– récezúza

– csiperkegomba

– japán shimeji-gomba

– kínai fafülgomba

– hagymazöld

– sárgarépa

– oregánó

– tárkony

– kapor

– római kömény

– majoránna

– fokhagyma

– só

– bors

– gombaszósz

– currylevél

„Isten hozott a Laczkó Vass Róbert-konyhába!” – köszöntött vendéglátónk. Miközben főzéshez készült, elmesélte nekünk, hogy lényegében sosem akart Kolozsváron élni, vonzásköre inkább Marosvásárhely központú volt. Az élet azonban máshogy alakult, és egy évi tanítóskodás után végül Kolozsvárra felvételizett. Úgy tartja, hogy mestere, Csíky András látta meg benne a lehetőséget, amelyre Marosvásárhelyen nem voltak fogékonyak. Az egyetem elvégzése után Tompa Gábor szerződtette a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz. Színművészként az életét párhuzamosan futó vágányokhoz hasonlította, ahol mindenféle vonatok jönnek-mennek. Dinamikusnak ismeri magát, a munkája motiválja. Rengeteg olyan története szól olyan helyzetekről, amelyekben jól érezte magát és büszke ezekre.

Bevallotta, hogy olyankor is nagyon szeret énekelni, amikor nem hallja senki. Sok hobbija van, köztük fotózás, a világjárás és természetesen a főzés. Állítja, hogy a színpadi létformák zaklatottsága föloldódik fotózás és a főzés közben. Megtudtuk, hogy gyakran járnak hozzá barátai vendégségbe, és mindig meleg étellel várja őket a „lacikonyhába”. A hazai ízek közé becsempészi a keleti ízvilágot. Kirándulásai során az adott országra jellemző fűszereket szokott vásárolni, sokat kísérletezik az ízvilágokkal.

A keleti konyha előszeretettel használja a különböző fűszerkeverékeket, de házigazdánk szerint a világ legjobb fűszerei Erdélyben teremnek. Szerinte ideje lenne itthon is kitalálni valami sajátos fűszerkeveréket. Megígérte, hogy amint kikísérletezi, nálunk is közzé fogja tenni, hogy melyik az a fűszeralap, amely nagyjából minden erdélyi jellegű ételfogáshoz talál.

Ha már fűszerekről volt szó, megkérdeztük, milyen fűszereket csempészett be saját ételeibe. Megtudtuk, hogy Indiából a különféle masala-keverékeket, a kínai konyhából az édes-savanyú kombinációt, a gombaszószt és a csillagánizst használja gyakran. „Összeházasítja” a különböző fűszereket. A kerti fűszereknek – a tárkonynak, a kapornak, a köménynek vagy a csombornak – nagyon jellegzetes íze van, ha ezeket is bátran és megfelelően kikísérletezett kombinációban használja az ember, akkor sajátos ízvilágot csempészhet a konyhájába.

Elmesélte, hogy utazásai során alkalma volt beszélgetni egy indiai szakáccsal is, akitől megtudta, hogy ugyanazt a fogást kétszer ugyanúgy ott sem szokták elkészíteni. Szemmérték alapján szórják a fűszereket, ugyanakkor minden konyhának megvan a sajátos fűszerkeveréke, ahogyan Koreában is minden családnak saját kimcsije van. A kimcsi-múzeumban több mint 3000 családi receptet tartanak számon.

Házigazdánk középiskolás korában tanult meg főzni. Kíváncsi volt, hogyan készül a becsinált leves. Mivel akkor még kontárnak számított, édesanyja azzal ugratta, hogy mindent, amit a hűtőben talál, belefőzhet a „becsinált levesbe”. Elárulta, hogy szénné égett levest is készített már, viszont a konyhakatasztrófák által sikerült kikísérleteznie saját konyhaművészetét. Az alapfogásokat édesanyjától, a nagymamájától és a kirándulásai során leste el. Így tanult meg bundás kukoricát készíteni, amelynek a titkait nem árulta el nekünk, de megígérte, hogy ha kifejleszti a saját módszerét, minket is meghív bundás kukoricára. Kedvenc trükkje: amibe savanyítás, abba csipetnyi cukor is!

Úgy tartja, hogy a pityókából rengeteg érdekes fogást lehet készíteni. A pityókalevesek olyanok, mint a mesében a kőleves: különféle fűszerekkel és hozzávalókkal varázslatos dolgokat hozhatunk ki belőle! Ezzel is bizonyítani tudja, hogy egy kreatív szakács szabadjára engedi a fantáziáját, és úgy főz.

Ahogy a mondás tartja: enni kell, mert ez tartja fenn az életet. Vendéglátónk megosztotta velünk Viktor E. Frankl pszichiáter gondolatát, aki …és mégis mondj igent az életre! című könyvében szakmai szempontból fejti ki, hogy a koncentrációs tábori körülmények között lesz igazán nyilvánvaló a létfenntartás alapvető, a táplálékhoz való jutás ösztöne. Nem mindegy tehát, hogy az ember mit eszik, hogyan eszik, az ételét hogyan készíti el, hogyan tálalja, és az sem mindegy, hogy kivel étkezik!

Miközben ezeket mesélte, sürgött-forgott a konyhájában, majd elárulta, hogy sosem főz recept szerint, inkább ízlés szerint, szemre és amennyit felvesz a tészta. A jó konyha titka szerinte a kóstolgatás, illetve azok a meglepetések, amelyekkel egy konyhaguru elő tud rukkolni. Ottjártunkkor is gyakran kóstolgatta a készülő zúzalevest, amelybe a klasszikus babérlevél helyet Srí Lankáról hozott szárított curry-leveleket szórt. Róbert sokat utazik, megtanulta megbecsülni a fűszereket, és bőségesen használja is őket. Javasolja, hogy merjük kipróbálni azokat is, amelyekkel még nem találkoztunk, nem szégyen tanulni, az eredmény – ezúttal történetesen a tejfölös-kapros zúzaleves keleti gombákkal – előbb-utóbb igazolja a kitartó embert.

A zúzaleves vajas galuskák és ereszték nélkül készül, ez a fogyókúrás változat.

A recept elkészítési módja itt olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s