KORCSOLYAPÁLYA TORTA VALLASEK JÚLIA SÜTŐJÉBŐL

Tálaláskor savanykás gyümölcsökkel vagy kandírozott ibolyával is lehet díszíteni a tortát

  Hozzávalók (8 adaghoz):

– 250 g liszt

– 20-25 g cukor

– 100 g mandulaliszt

– darált mandula (opcionális)

– 125 g vaj

– 1 csipet só

– 2 tojás

– 2 dl tejszín

– 250 g keserű csokoládé (legalább 70%-os kakaótartalmú)

– diónyi vaj (csokis masszához)

Vallasek Júlia konyhai pályafutását a sóskalevessel kezdte, 9 évesen. Ekkor gondosan követve az édesanyja által pontosan leírt fázisokat a listáról, ehető fogással rukkolt elő. Azóta is inkább leveseket készít, és úgy érzi, hogy ezen a területen tudja a leginkább elengedni fantáziáját. Gyerekei is tanúsítják, amikor anyjuk levest készít, gyakran „elfut a fantáziája”. Például a lencselevest indiai fűszerezéssel és narancslével készíti. Ezen kívül sült céklából is készített már levest. Azt is megtudtuk, hogy Vallasek Júliának két pénzkereső énje is van, hiszen egyetemi tanárként és fordítóként is tevékenykedik. Míg az első foglalkozás meglehetősen látványos, a második külső szemlélő számára csak annyiból áll, hogy a számítógép előtt ül, csomó ablak meg van nyitva a képernyőjén, körülötte szótárak hada, néha hirtelen felbukkan és a családtagjainak furcsa kérdéseket tesz fel. Mindezek mellett irodalomkritikusként is szívesen tevékenykedik, mert az olvasás és az irodalom világa rendkívül kedves számára.

A fordítások kapcsán elmondta, hogy nem létezik olyan, hogy a fordító ne találja meg a megfelelő kifejezést valamire. Szakmai igényessége nem engedi meg, hogy félkész munkát adjon le. Még ha lehetetlen is minden kifejezést száz százalékosan lefordítani, meg kell találni azt a megoldást, amelyik az adott szövegkörnyezetben a legjobban tükrözi a szöveg hangulatát, ritmusát, valamint a szereplő milyenségét. Természetesen mindig enyhe fájdalommal jár az elérhetetlen kísértése, de ugyanakkor egyfajta elégtételt is érez az ember, mivel bár elérhetetlen, mégis elég közel jutott a tökéletes fordításhoz. Bevallotta, hogy a fordító sosem tűzi ki a zászlót a hegy tetején, csak a legutolsó alaptáborig lehet eljutni, és igazából a cél is ennyiben merül ki. Legelső fordításáról már meg is feledkezett, viszont tavaly a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum igazgatója az Apáczai Napokon egy olyan évkönyvet mutatott neki, amelyik a 25 évvel azelőtti fordítását is tartalmazta. Tizedikes-tizenegyedikes korában francia nyelvről Christine Arnothy magyar származású francia írónő emlékiratainak rövid részletét fordította le magyar nyelvre. A legelső általa lefordított kötetként egy angol-ír-skót népmesés kötetet tart számon, amelyet szintén magyar nyelvre fordított. Azt követően pedig Nicolae Balotă és Mircea Iorgulescu egy-egy román nyelvű esszékötetével bírkózott meg a kilencvenes évek végén. Hobbifordítóként szerencsére megengedhette magának, hogy csak olyan szövegeket vállaljon, amelyekkel tényleg szívesen foglalkozik, illetve amelyek valamilyen okból kifolyólag számára fontosak. Ennek ellenére előfordult az is, hogy a szöveg tartalma gyötörte meg, például Jack Holland Nőgyűlölet című könyve esetében. Kétgyermekes fiatal anyaként volt olyan pillanat, amikor a mű fordítása közben úgy érezte, hogy abba kell hagynia néhány percre és meg kell ölelgetnie gyermekeit. Családtagjai közül férje, Balázs Imre József az, aki értő, első olvasóként sok esetben nagyon hasznos észrevételekkel segíti. Lányai a fordítást hosszú ideig galád tevékenységnek tartották, amit anyjuk csak kifogásként használt arra, hogy ne velük játszon. Ma már beleolvasnak a szövegeibe és a szleng esetében gyakran jól jön a segítségük. Megtudtuk azt is, hogy a szépirodalmi szövegek fordítója az alkotás „magyar hangjáért” felel, és szinte elkerülhetetlen, hogy ne vinne bele valamit önmagából is. Fontos a szereplők érzéseit is „megszólaltatni”, mégpedig úgy, hogy gondolataik, beszédmódjuk ne veszítsen hitelességéből. Így valamilyen mértékben újra kell írni a szövegeket. Mint kiderült: a fordítás folyamata nem szerelem, hanem barátság.

Egy rendkívül érdekes Z generációs játékról is mesélt a mókás szellemű anyuka: a szmájlirejtvényről. Ez röviden arról szól, hogy sorra mindenki egy közmondást, egy slágér- vagy akár egy népdal szövegét a Whatsapp-os alkalmazást használva emotikonok segítségével átír, majd a többiek megfejtik, hogy melyik szövegről vagy éppen dalról van szó. Házigazdánk szerint ez egy generációs játék, amely a húsz év alattiaknak rendkívüli gyorsasággal megy. Mivel tudtuk, hogy Vallasek Júlia egyik nagy kedvence Jane Austen, róla is kérdeztük. Szerinte Austen alkotásait tulajdonképpen ráprédáljuk a fiatalokra kötelező olvasmányként vagy akár romantikus lányregényként. Újraolvasva Austen regényeit döbbenettel tapasztalta, hogy mennyire nyers, illúziómentes és kegyetlen világuk van, és mindezt milyen kíváló humorral tudja előadni az írónő. Bár a többség a Büszkeség és balítélet című könyvet választaná kedvencként, ezúttal mégis a Meggyőző érvek cím hangzott el. Ebben a regényben az írónő már megengedte magának azt az optimizmust és reményt, miszerint az elkerülhetetlen emberi tévedéseket jóvá lehet tenni.

A recept elkészítési módja itt olvasható. 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s