JAKAB-BENKE NÁNDOR: SERTÉSPÖRKÖLT FILMES MÓDRA

Ízlés szerint vörösborral locsolgathatjuk a húst

Hozzávalók (2 adaghoz):

– 500-600 g sertéshús (comb vagy tarja)

– 1 nagyfej hagyma

– 2 db piros paprika (kápia vagy tv-paprika)

– 1 db sárgarépa

– 1-2 cikk fokhagyma

– 1 dl paradicsompüré (konzerv vagy friss)

– vörösbor ízlés szerint

– disznózsír/olaj (amennyi a dinszteléshez szükséges)

– körülbelül 1 l víz

– őrölt köménymag

– majoránna

– fűszerpaprika

– füstölt paprikapor

– só és bors ízlés szerint

Köret:

– 250 g fussili tészta

– víz (amennyi a főzéshez szükséges)

– só ízlés szerint

 

Mivel Jakab-Benke Nándor, aktuális házigazdánk nem emlékszik első főzésére, egy sokkal kedvesebb emléket idézett fel, amely a nagymamájához kapcsolódik. Minden azzal kezdődött, hogy ketten maradtak otthon és fellapozták az annak idéjen rendkívül népszerű Váncza sütőpor desszertes receptmellékletét. Majd eldöntötték, hogy közösen elkészítik a füzet egyik süteményét: a női szeszély nevű desszertet. Nagyjából fél napot töltöttek el vele, viszont a végeredményt gyorsan elfogyasztotta a hazaérkező család többi része. Mivel nagyon sok hozzávaló hiányzott, főként a nagymama kreativitása volt az, ami Nándit gyerekként lenyűgözte: az, ahogyan minden hiányzó hozzávalóra alternatívát talált. Elmondása szerint volt olyan periódus, amikor nagyon gyakran főzött otthon, viszont ez már ritkábban fordul elő. Ennek ellenére mivel legtöbbször otthonról dolgozik, a helyzet is hozzásegít ahhoz, hogy még ha sok esetben félkész ételt is, de ő készíti el magának.

A filmes szakmával az újságírás szakon kezdődött el élménydús közös kalandjuk, egy olyan tantárgy apropóján, amely elnevezésében ugyan nem szerepelt ez a terület, mégis filmelméletet és filmtörténetet tanultak az órákon. Azt követően a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem frissen induló filmes szakára jelentkezett, és bevallása szerint ott akadt igazán bele a filmvilág horga, amelytől szerencsére mai napig sem sikerült megszabadulnia. De nem is bánja, hiszen megtalálta azt, amivel hobbiként és hivatásként egyaránt foglalkozhat: a filmkritikát. A munkájához tartozik, hogy sok olyan alkotást is kénytelen megnézni, amelyek nincsenek feltétlenül ínyére, viszont amelyek a szívéhez igazán közel állnak, azok a 60-70-es évek olasz és csehszlovák filmjei. A Filmtett Erdélyi Filmes Portál szerkesztőjeként dolgozik, ahol a kritika rovatot vezeti. Ezen kívül más portálok, lapok számára is ír kritikákat, a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen pedig filmklubbot, filmes műhelyeket illetve egyéb oktatást kiegészítő tevékenységeket vezet. Saját képregényrovatot is működtet a Főtér oldalon, amelyhez leginkább a napi politikából és a közéletből próbál ihletet meríteni. Mindezek mellett természetesen az évente megszervezett Filmtettfeszt, valamint a Filmtett workshop táborok szervezésébe is besegít.

A Transzfilmánia címet viselő frappáns, tömör videós filmkritika projektjéről elárulta, hogy története a hajdani Kukker.ro cimű médiaprojektig nyúlik vissza. Azon a felületen kezdték el az ilyen jellegű tartalmak készítését három kollégájával Oláh-Badi Leventével, Szén Jánossal, illetve Kürti Istvánnal. Az eredeti elképzelés egy beszélgetős filmkritika-műsor volt, amelynek műfaját többek között Roger Ebert és Gene Siskel honosította meg a nyolcvanas években. A Kukker.ro megszűnt, de a sorozat elnevezése a régi maradt, de ma már a Filmtett portálhoz kötődik, hiszen Nándi kollegája, Zágoni Bálint unszolásának eredményeképpen élesztették újra. Egyszemélyes üzemmódban, kicsit lazább stílusban esik szó az éppen aktuális hét filmjeiről, vagy friss tévésorozatairól. Úgy véli, hogy mindenféle típusú és vonatkozású filmeket fogyasztanunk kéne, viszont, ha egy alkotást nagyon rossznak érzünk, azt nyugodtan állítsuk le, és ne kínlódjuk végig. Bevallotta, hogy régen vele ritkán fordult elő ilyesmi, viszont ahogy az ember halad előre a korban, egyre inkább értékeli a szabadidejét, így azt is jobban meggondolja már, hogy melyek azok az alkotások – ebben az esetben filmek – amelyeknek időt szentel.

Filmesünk kedvenc alkotása Marco Ferreri rendezése, a Dillinger halott című 1968-as olasz film. Szerinte főként cinikus életfelfogásának köszönhetően tudja újra meg újra megnézni. Az erdélyi illetve magyarországi kortárs magyar filmekről is faggattuk. Szerinte az erdélyi filmesek nagyjából minden elkészült alkotásnak örülnek, de egyelőre nem beszélhetünk intézményesen erdélyi magyar filmgyártásról, csak különálló, kis műhelyekről, illetve alkotókról. Ami pedig Magyarországot illeti, az „Andy Vajna-korszaknak” köszönhetően gyökeresen újraszervezték a támogatási rendszert, ennek következtében pedig a magyar filmek marketingje is nagyon sokat fejlődőtt az utóbbi néhány évben. Ám az üdvrialgástól eltekintve ott is készülnek határozottan gyenge filmek is. Spontán minikritikát is kaptunk a Saul fia, a Testről és lélekről, illetve az újonnan megjelent, népszerű A Viszkis című filmekről. A Saul fia kapcsán Nándi egy olyan különleges aspektusról beszélt, amely sokaknak talán nem egyértelmű, éspedig arról, hogy az alkotást eleve filmtekercsre forgatták, ami ma már luxusnak számít. A Tesről és lélekről című film esetében az alapötlet mellett főként az emberek, illetve az emberi viszonyok érzékeny ábrázolását emelte ki. A Viszkis-filmről pedig, amelynek cseleménye a bankrablásairól híressé vált Ambrus Attila életéből ihletődött, úgy gondolja, hogy rendben van, viszont picit túl amerikai, „kipipálós” stílusúnak tartja.

A recept elkészítési módja itt olvasható. 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s