SZABÓ ISTVÁN SÜLT GESZTENYÉJE

István folyamatosan tökéletesíti a receptet

Szabó István konyhájába látogatTunk el, aki a gesztenyesütés rejtelmeibe vezet be. Hamarosan kiderülnek a titkok és mesterfogások, előtte azonban ismerkedjünk meg Istvánnal. Amíg a gesztenye sült, volt alkalmunk többet megtudni róla, például azt, hogy 2005-ben érkezett Kolozsvárra, azonban nem az egyetemistákra jellemző lelkesedéssel hagyta el Szatmárnémetit. Ő inkább úgy gondolt az előtte álló időszakra, mint egy hároméves katonaságra, de időközben változott a városhoz fűződő viszonya. – Az első pár hónap volt nehezebb, utána már azt éreztem, hogy nekem a nagyvárosi élet inkább való. Élvezem a pörgést, bár néha azt érzem, hogy egy kis megnyugvást is keresnék – fogalmazott.

A tizenkét év alatt igencsak feltérképezte a munkaerőpiaci palettát. Diákmunkaként újságot hajtogatott éjszaka, aztán takarítást is vállalt. Egyetem után rövid ideig szeretett volna még Kolozsváron dolgozni, hogy a városban maradhasson, de négy év is eltelt így. – Úgy tűnik, jellemző az életemre, ha valamivel keveset akarok foglalkozni, akkor az a tervezettnél hosszabbra sikeredik – foglalta össze a közgazdász és újságírói végzettséggel is rendelkező Szabó István. Jelenlegi munkahelyén is öt éve bizonyít már, a negyedik munkakörben: rendszergazdaként dolgozik. – Több mint egy éve sikerült ebbe a pozícióba kerülnöm, s ez az az álommunka, amit most nagyon élvezek – jegyezte meg.

A konyhában ritkábban fordul meg István szakácsként, inkább feleségének segít az ételkészítésben. Megkavar vagy ránéz valamire, amikor éppen nem üti el poénnal a felkérést, miszerint: látta már eleget a krumplit. Egyik kedvenc ételük a spenót, amit éppen István szerettetett meg feleségével, Anitával. Mindenevőnek tartják magukat, salátákat is gyakran fogyasztanak.

A gesztenyesütési technika tökéletesítéseben az internetre hagyatkozott, ez volt a fő inspirációforrás, de természetesen kellett hozzá a gyakorlat is. Első alkalommal a saját elképzelését ültette életbe, de akkor túlságosan kiszáradt a termés. – Az utóbbi időben kezdtem erre igazán rágyúrni. Másfél hete sütöttünk utoljára, s akkor néztem alaposan utána, hogy mit kellene esetleg még csinálnom. Eddig nem tettem rá alufóliát, s ez segít abban, hogy ne száradjon ki. Eddig beáztattam előtte, de húsz perc alatt a forró sütőben így is kiszáradt alufólia nélkül – magyarázta.

Azt is elárulta István, hogy a tökéletesítés folyamatosan zajlik, szóval lehet, hogyha egy héttel később látogatok hozzájuk, még jobb lett volna az eredmény, de bevallom, én így is tökéletesnek találtam. Nem is tudom, mikor ettem utoljára ennyire ízletes, kellemes állagú sült gesztenyét. De a biztonság kedvéért tudattam a fiatal párral, hogy jövőre is nagyon szívesen visszatérek ellenőrizni a haladás mértékét.

István az első gesztenyés élményét nem tudta megragadni, viszont több ehhez kapcsolódó emléke is van, amelyek elsősorban Kolozsvárhoz köthetőek. – Ősszel a Sétatéren ellenállhatatlan a pörkölt gesztenye illatA. Anyukám is próbálkozott, de hasonló akadályba ütközött, mint én. Nem értette, hogy az utcainak miért olyan puha a belseje. Miután többször kiszárította, úgy döntött, hogy inkább főzi a gesztenyét.

Az elkészítésről itt olvashatnak. 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s