LEOPOLD ERIKA ÉS MOLNÁR-FODOR EDINA DININGSTUDIO17 LAKÁSÉTTERME

Régi álma teljesült Leopold Erikának és Molnár-Fodor Edinának

Házaló Fazék rovatunkban nem mi látogattunk el egy újabb konyhába, hanem Leopold Erika és Molnár-Fodor Edina a Diningstudio17 lakásétterem ötletgazdái fogadták el meghívásunkat, s meséltek új vállalkozásukról.

Leopold Erika újságíró hosszú ideig Kolozsváron dolgozott, jelenleg Budapesten él, de kacérkodik a hazaköltözés gondolatával. Az egigeropaszuly.blog.hu receptblogját már kilenc éve működteti. A főzés régóta szenvedélye, cukrásziskolát is végzett. Molnár-Fodor Edina neve is ismerősen csenghet, a színész-énekes az Edina Quartett frontembere. Hat évet élt Angliában, ahol a leghíresebb főzőműsorba kétszer is beválogatták, ám ő London helyett inkább gyerekei mellett maradt.

Leopold Erika Budapesten három évig már működtetett egy lakáséttermet. – A lakásétterem nem egy hagyományos értelemben vett vállalkozás, gerillafőzés akárhogy is nézzük. Olyan emberek kezdenek el főzni, akik sokkal jobban szeretnek főzni annál, hogy csak a családjukat lássák el. Tehát nem elég nekik egy család, több ember kell. Ezeket nevezhetjük baráti vagy ismerősi vacsoráknak is, csak ugyanúgy, mint ahogy szilveszterkor összedobjuk a virsli árát, itt is van egy ár, hiszen az alapanyok pénzbe kerülnek – magyarázta Erika. A névválasztásról kiderült, hogy kettejük közös gyermeke a diningstudio. Edina Angliából hozta a dining kifejezést, ahol a Masterchef főzőműsor kapcsán találkozott a kifejezéssel. A díjnyertes amatőr szakácsnő indított egy lakáséttermet, amit Edina figyelemmel kísért. A studio-t pedig Erika adta hozzá.

Edina is szeretett volna lakáséttermet nyitni, de úgy érezte, hogy nincs meg a kellő tapasztalata és rutinja, így már az indítás előtt bepánikolt. – Én is főztem a barátaimnak, de karitatív céllal: az összegyűlt pénzösszeget hazaküldtem egy itthoni barátnőm megsegítésére. Akkor erdélyi ételeket főztem az angol barátaimnak. Egy idő után ez kinőtte magát és a barátaim barátai jöttek, így sajnos egy adott pillanatban idegenekkel volt tele a ház, senkit nem ismertem. Ezért ez egy idő után kifulladt. A lakásétterem struktúráját nem ismertem, nem éreztem nagyon kényelmesen magam, valahogy nem működött, s így öt-hat főzés után abba is maradt. Ettől függetlenül nagyon figyeltem ezt a műfajt, nagyon érdekelt. S megtörtént a csoda, hazaköltöztünk és két év után Erika megkeresett ezzel az ötlettel, hogy indítsunk egy lakáséttermet – mesélte a színész-énekes. A lakásétterem a családja tordaszentlászlói házában működik, ugyanis Erika nem csak társat, hanem helyszínt is keresett.

Az éttermek nevében gyakran szerepel házszám, ez esetben azonban a 17 nem ezt jelöli. Az e-mail cím létrehozásakor be kellett írni valamit a diningstudio mellé, ugyanis az már foglalt volt, az év pedig adta magát. – Ez így jól hangzott s vittük tovább ezt a facebook csoportba is – mondta Erika, aki azt is elárulta, hogy a vendégeket nem ők választják, hanem az első tizenkét jelentkező vehet részt az éppen meghirdetett vacsorán. A tizenkettő bizonyult az ideális létszámnak, nem csak azért, mert ennyi hely van az asztalnál, hanem mert a tapasztalat azt mutatta, hogy tizennégy személynél már két csoportra oszlik a társaság, ez pedig nem cél. A facebook-csoport titkos, pusztán csak azért, mert vannak, akik fölöslegesen gyűjtik a csoportokat, majd széttrollkodják azokat. – Ha titkos akkor kiválasztott, egy klub, sok minden eszébe jut az embernek, meg nyilván nem mindenkinek szól egy ilyen alkalom, mert ez nem egy töltöttkáposztás vacsora. Ilyen értelemben kiválasztott, de kiválasztott az is, aki az egyik árushoz jár a piacra, mert nem tud mindenki odajárni, s nem jut mindenkinek a murokból – tette hozzá Erika.

Előfordulhat, hogy az emberek nem ismerik egymást, de ez sem szokott gondot okozni, könnyen beindul a társalgás. Az, hogy elmennek egy ilyen vacsorára, azt jelenti, hogy hasonló az érdeklődési körük, nyitottak az újra, hajlandóak kilépni a komfortzónájukból. Bár Kolozsvár nagyvárosnak számít, mégis sokan ismerik egymást, ha nem is közvetlenül, de egy kéznyújtásra vannak a másiktól.

Arra is figyelnek, hogy az alapanyag friss és helyi legyen

Felmerült a kérdés, hogy mennyire lehet előkészíteni egy ilyen vacsorát, hiszen az ötfogásos menüt megfőzni nem kis munka. – Ebben a konyhában pillanatnyilag nincs sütő, így olyan vacsorákkal készülünk, amelyekben lerben való helybensütésre nincs szükség. Tehát a desszert vagy nem igényel sütést, vagy megsütjük előre, de azt is aznap, frissen. Ennek az a lényege, hogy friss legyen minden. A vacsora napján kitelepedünk Szentlászlóra és sütünk-főzünk. Az az izgalmas ebben, hogy tudunk alkalmazkodni a szezonhoz – mondták.

Beszélgetésünkkor éppen a következő vacsorára készültek, amelyben a magyarlétai szilvalekvár is szerepelt. Nem várták meg a lekvárfőzés végét, így egy ilyen köztes állapotú szilvalekvárral tértek haza. Ebből a lekvárból készül szilvaszósz a vinetakenyér mellé. Erika megkóstolta a lekvárt, megállapította, hogy elképesztően finom, füstös íze van, a padlizsán füstös íze mellé ennél jobbat kitalálni sem lehet, viszont ez nagyjából megismételhetetlen lesz, legalábbis egy évig.

Világszinten kevés étterem van, ahol reggel kimennek a piacra és abból főznek. Ilyen értelemben is különleges a Diningstudio17. Az alapanyagoknál figyelnek arra, hogy helyi legyen, ne utazzon sokat az illető hozzávaló, a helyi piacról vagy helyi termelőktől vásárolnak, s nincs kizárva hogy a szentlászlói termelőknél is utána fognak nézni, hogy kinél mit lehet beszerezni. Azonban az is előfordul, hogy egy hozzávaló szülőhazájából kerül az asztalra. Szerencsés véletlen volt, hogy Svédországban töltött egy hetet Edina, így a lazacot ennek hazájából hozta, amiből sós pannacotta készült.

Leopold Erika újságíró hosszú ideig Kolozsváron dolgozott, jelenleg Budapesten él, de kacérkodik a hazaköltözés gondolatával. Az egigeropaszuly.blog.hu receptblogját már kilenc éve működteti. A főzés régóta szenvedélye, cukrásziskolát is végzett. Molnár-Fodor Edina neve is ismerősen csenghet, a színész-énekes az Edina Quartett frontembere. Hat évet élt Angliában, ahol a leghíresebb főzőműsorba kétszer is beválogatták, ám ő London helyett inkább gyerekei mellett maradt.

Beszélgetésünket ott folytattuk, hogy hogyan is születik meg egy-egy menüsor. – Nincs kialakult stratégiánk arra, hogy hogyan találjuk ki – mondta Erika. – Fő szempont a szezonalitás, hogy mit lehet éppen beszerezni az alapanyagokból. Például a vendégváró, a panna cotta – ami egy olasz édesség normális körülmények között – amiből kihagyjuk a cukrot, de lesz benne lazac, úgy jutott eszembe, hogy chatteltünk Edinával. Épp a lazac hazájában volt, így kitaláltuk, hogy hozzon lazacot.

Mindketten elég nagy tapasztalattal rendelkeznek, elég sok mindent kóstoltak, folyamatosan nézelődnek, hogy mi történik a világban és kíváncsiak, így áll össze a menü. – A következő vacsora menüjét először mindig nagyvonalakban képzeljük el, utána jönnek a finomhangolások. Most például azt tudtuk, hogy mustban párolt marhapofa lesz a főétel, de hogy milyen fűszerek illenek a szőlőhöz, a musthoz, az időközben alakult ki. Megfőztem háromszor egy marhapofát, három különböző ízesítéssel, és így lett végleges az a fűszerkeverék, amivel végül elkészítjük. Volt olyan borvacsoránk, ahol egy konkrét borásznak a boraihoz főztünk. Összeültünk négyen és kóstoltunk, s akkor úgy született meg a menü. Ez mindig változatos, ezt ís szeretjük, hogy olyan jókat lehet közben is enni – mesélte Erika.

Közben a következő vacsora teljes menüje terítékre került, természetesen csupán lelki szemeink előtt. A vendégávró a lazacos panna cotta, az előétel vinettakenyér szilvaszósszal, ezt követi a sültpaprikakrémleves, a főétel marhapofa sós kecsketúrós császármorzsával és mandulás körtés pite a desszert. – Ezek így viszonylag egyszerűnek tűnnek – folytatta Erika, bár ezzel vitatkoztam volna – de nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a díszítésre, illetve olyan pici ízelemekre a tányéron, amik mind-mind kiegészítik úgy ízben, mint látványban az élményt.

Edina arról beszélt, hogy a receptek nem titkosak, már meg is osztottak kettőt az első vacsoráéból. – Akárki, aki a helyszínen megkérdezi, hogy miből, hogyan készült, elmondjuk. Annak ellenére, hogy vannak bizonyos receptek, amelyeket Erika fejlesztett ki, és valószínűleg lesznek is olyan receptek, amiket mi próbálunk ki, társítjuk az ízeket, de ezeket nem titkoljuk. Általában az arányokra is kíváncsiak, azt is megosztjuk. Van ennek varázsa, hogy titkos csoport, de különben semmi titkolnivalónk nincs. Nincs kizárva az sem, hogy ezeket majd lejegyezzük, amikor ráérünk, szépen hátradőlünk és publikáljuk őket – jegyezte meg nevetve a színész-énekes, majd Erika folytatta. – Úgy gondolom, hogy manapság, 2017-ben receptet titkolni butaság – finoman szólva. Ha valaki nagyon kíváncsi egy éttermi receptre, és az egy igazán jó étterem, és ír az étteremnek, akkor azt megkapja. Ezt tapasztalatból is mondom. Ha elkészíti recept szerint, akkor sem lesz ugyanolyan, ez garantált, mert függ attól, hogy honnan veszi meg az alapanyagot, hogy ténlyeg figyel-e arra, hogy jó alapanyag legyen, milyen kedve van az embernek. Továbbá nincsenek otthon olyan eszközeink, mint egy étteremben, úgyhogy a különbségekért nem a receptjét titkoló szakács a felelős.

A fogások közül a sültpaprikakrémleves elkészítését osztotta meg Erika. – Erdélyben nagyon büszkék vagyunk a nálunk egyedi sültpaprika salátánkra – ez majdnem igaz is –, de közben annyi izgalmas dolgot készítenek a világban sültpaprikából. Amikor pár évvel ezelőtt elkezdtem főzni ezt a sültpaprikalevest, iszonyatosan örültünk, hogy végre valami. Ezt paradicsompaprikából szoktam csinálni. Megsütöm ugyanúgy, ahogy a salátához szoktuk, lehúzom a héját. Inkább vajon szoktam megdinsztelni a hagymát, mert nagyon rossz minőségűek az olívaolajak, amiket a boltban az ember levesz a polcról, a vajjal kevésbé lehet melléfogni. Ráöntöm a megtisztított sültpaprikát a hagymára, a levével együtt, picit hagyom, majd összeturmixolom és alaplével felöntöm. Az alaplé egy másik dolog, amit otthon nem mindig készítünk el. Például egy étteremben ettől tud nagyon más lenni egy leves, hogy nem vízzel, hanem alaplével öntik fel. Nagyon megéri, akár pár szem murokból, petrezselyemből, zellerből elkészíteni, egy óra alatt megfő egy alaplé. Végül kicsit igazítunk, ha kell, sóval, frissen őrölt borssal. Mellé pirított diót fogunk kínálni, de néhány friss diót is beteszünk, ez plusz ízélményt ad. Tényleg nagyon szép és ebben a levesben minden benne van az őszi piacból.

További részleteket a vacsoráról itt olvashatnak. 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s