GYÓGYTEÁK MEGFÁZÁS ELLEN

Legjobb védekezés a megelőzés, az immunrendszer erősítése

Legjobb védekezés a megelőzés, az immunrendszer erősítése

A téli hónapok szinte állandó – bár nem várt és kedvelt – vendége a megfázás, köhögés és szövődményei. Ilyenkor gyakran antibiotikumokhoz és más készítményekhez nyúlunk, ami gyakorta szükségszerű kiváltképp, ha néhány napon belül talpra kell állnunk. A fagyos napokon egyébként is jólesik teát kortyolgatni, miért ne választanánk olyat, ami a megelőzésben vagy a felépülésben segít?

A gyógynövények története, használata régebbi időre nyúlik vissza, mint az ember írott története.

Az Egészségügyi Világszervezet felmérései szerint a Föld népességének kétharmada – elsődleges orvosságként még ma is gyógynövényeket használ. Őseink elsősorban táplálékkutatás során, véletlenül fedezték fel azoknak a növényeknek a kedvező hatását, amit orvosságként is használni kezdtek. Más feltevések szerint az ember az állatoktól leste el a gyógynövények „alkalmazását”. Ezt az elképzelést sok kutató elveti, holott kétségtelen, hogy vannak olyan növények, melyek szervezetre gyakorolt jótékony hatását, gyógyhatását vagy éppenséggel mérgező tulajdonságának felismerését az állatoknak köszönhetjük. Ilyen például a kávé, amelyet a kecskék fedeztek fel, a kinin, amit az oroszlánoknak és a pumáknak köszönhetünk.

A korai társadalmakban a gyógynövények ismerete hatalmat jelentett. A gyógyítás hosszú időre összekapcsolódott a hitélettel, a gyógyfüvek ismerői gyógyítók és egyben szellemi vezetők is voltak.

A kínaiak már az i.e. 25. században ismerték a fokhagymát, és olyan fontos, jelenleg is használt fűszernövényeket, mint a fahéj, a gyömbér vagy a bors. Kínában az első gyógynövényekről írott könyv szerzőjének Sen Nang császárt tartják. Az indiai növénygyógyászat egyidős lehet a kínaival. Az első írásos emlék i.e. 1200-ra tehető, ez az első orvosi iskola megalapítójának a tevékenysége. Georg Ebers 1874-ben a Luxor melletti Tombs-völgyben találta meg azt az i.e. 1500 körül keletkezett, 21 m hosszú papirusztekercset, amely 1000 év orvosi történelmét írja le.

A római birodalom hanyatlása után a kolostorok lettek a gyógynövény előállítás, használat és elméleti ismeret központjai. Feldolgozták a latin és ógörög nyelven íródott műveket, köztük az orvosi és természettudományos témájú könyveket is. A kolostorokban nem csak növénytermesztéssel és a készítmények előállításával foglalkoztak, hanem a szerzetesek és apácák irányításával a gyógyítás is itt zajlott, valamint itt oktatták a gyógyító szerzeteseket is. A legkiemelkedőbb bencés herbalista apáca főnökasszony a bingeni Hildegard volt (1098-1179). A főapátnő, aki azt vallotta, hogy nem csak a beteg szervet, hanem az egész testet kell gyógyítani, természettudományos könyvet is írt, melyben sok gyógynövény gyógyító hatását is részletesen kifejtette.

A történeti ízelítő után itt olvasható, hogy milyen teát érdemes választani ebben az időszakban.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s